De ezt még nem tudtam, amikor rögtön kiszúrtam, alighogy leültem és megrendeltem a szigorúan pult alól árult eperpálinkámat, ami a törzsvendégnek, a helyi felkapott étteremben kijárt. Barátnőmmel komolyan beszélgetni kezdtünk, komolytalan dolgokról, többet körül sem nézve a füstkarikák között. Ez valamiért vonzotta a pasikat. Szeretik, ha nem figyelsz rájuk, ha nem fúrod tekinteted az övékbe, ha nem csinálsz semmit, nem küldesz jeleket. Ettől izgalmas a vadászat és nem sejtik, hogy te már rég tudod, megengeded majd, hogy melléd üljenek, fizessenek egy italt és azt is pillanatok alatt döntöd el, hogy ennyi. Vagy hazakísérhetnek.
D.-nek, a gyönyörűnek szerencséje volt, talán a pálinka miatt, vagy az április szeszélye, nem tudom, de pár óra múlva már ott autóztam vele a hegyen, világító szentjánosbogarak és Enya dalok társaságában. Jól ment a beszélgetés, bár inkább ő beszélt a jogászok lotyogós nyelvével, mindent témát alaposan, hosszan ecsetelve.
Én meg már csak azt a szép száját néztem, bűvöltem.
Az erdő, a zene, meseszép volt. A szex a hátsó ülésen, feledhető.
Visszagondolva is hátborzongató, mikor ruháinkat felráncigálva, kiszálltunk, hogy előre üljünk, a kocsi nem ott állt az erdei úton, a bokrok és lombok alatt, hanem teljesen kigurult a betonútra.
Mert D. a gyönyörű, nem jól húzta be a kéziféket.
Illusztráció: © Robert Doisneau, Paris 1945
Lovers
Illusztráció: © Robert Doisneau, Paris 1945
Lovers
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése