Cérnaszálon himbálódzik
ez a szerelem,
fennakadt szavak ág-bogán,
hűség és hűtlenség között.
Egyiknek szárnya nőtt
hát elröpült.
Másik ágyunkra ült,
hogy ne lássuk
behunyta szemét.
Mi sóhajokat beszéltünk
egész délután.
Kék virágok, vetetlen ágy,
játszottunk Rómeót és Júliát.
Nem láttuk mi közébünk áll,
csak te vagy. Csak én.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése