2011. február 26., szombat

Illatos fénykép









Sárga tearózsák a kerítés rácsain,
ügyesen kúsznak egyre feljebb,
kapaszkodnak a nyárba,
apró cakkos-zöld levelekkel.
Szirmait féltőn érintetted,
mint pólyám hófehér szalagját.

Barackillatú kert, a fekete télben.
Ág-bogak szépen halomra rakva
fagyos földön fekszenek,
ahogy te is azon a délután,
mikor körömmel kapartál,
ástál egyre lejjebb,
nem hitted senkinek: a macska halott.
Egyedül maradtál.

Hiába próbáltam otthonod lenni,
múltadba vitt tőlem az idő,
meszes erekben lassan csordogált a vér.
„ Jó gyerek vagy!” – mondtad,
míg egy rozsdafarkú illegett a fenyő ágai közt,
szívemben kalapált:
már a nevemet sem tudod.

Orvosságszagú kredencen
békés óraketyegés,
múlik az élet.
Ülsz, kitudjahányadik reggelen
narancsfény viaszbőröd karcaiban.
Csak bal lábadon billeg  papucs.
Most nem pörölök.
„ Ne félj!”, „Ne félj!” – hajtogatom,
 megigazítom inged csipkeszegélyét.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése