Barackvirágos

Ülünk a fűben,
sárgák és kékek között
márciusi napban, hunyorogva,
hátam barackfának támasztom,
míg fejed az ölemben,
mint azon a régi festményen.
Emlékszel, ugye?
Mesélsz, mert tudod az idő,
ami nélkülünk folyt eddig,
most belénk szivárgott,
mint a tavaszi eső a sárgák és kékek közé.
Elszöktem ide az életemből.
Mert kényszerített,
pörgetett a sorsom,
vagy csak nyersen szép, tiszta hangod.
Mindegy az már  Édes
itt a barackvirágillatú pillanatban.