Elveszejtelek.
Felállok lassan
karod szorító hiányából,
új ölelések visznek,
mint sodró, megáradt folyók.
Nem kértem,
mégis akartam,
mondj valamit, amitől visszafordulok,
amitől megáll a láb,
az ész,
és újra vad rohanásba kezdek,
feléd.
Keresztútnál Azazel súg
jó irányt.
Illusztráció: Anna Bocek
