Lehelet hideg ablaküvegen
úgy illansz a tegnapelőttbe
megnemtörtént napokba
kihűlt vánkosba
kapaszkodó ujjaim fehérjébe.
Felöltöztettél százszor
suttogott igenekbe
jajokból szőtt ingembe
ördögszekér szegődött díszemül.
Hajamba nevedet fontad
bőrömbe hangod tetováltad
hittem ópium: szárnyatlanság ellen.
A veled más lesz illúziója
karon fogott sétáltam büszkén
arcodban szépnek tudtam arcomat
pedig csak a szeretetlenség
skarlátbetűje vöröslött
meztelen vállamon.
2013
