2013. május 27., hétfő

Nevek

Ott ült és sírt, egy idegen szobában az ágy előtt a földön. Hihetetlen erős érzés volt, hogy  ott kellene lennem, csak odabújni és gyógyítani  testem melegével, szavakat mantrázni, míg belenyugszik az éjszakába.
Attól a naptól ott éltem benne, vele rezdültem, suttogtam és jajveszékeltem, sírtam, sokat sírtam.
Lelke titkos csigaházai mint varázslatra, úgy nyíltak hangtalan, mire bátor lett bevallani, már tudtam őket. 
Szeretni valakit nem rózsaszín nyaralás, naperőkkel és csokoládéfagyival. Mélyre merülés, szembenézés önmagunkkal. Háborúk, győzelmekkel és vereségekkel, éles késekkel felmetszett gennyedző történetek, melyeket meg kell bocsájtani és elengedni. Szeretni azt jelenti, hogy tudod a nevét. Nem amit a világ előtt visel, hanem amin ha megszólítod felismer téged, és ő is elsuttogja a te nevedet. Azt a titkosat.

És ekkor, de csakis ekkor, rájössz, hogy az a név amit kaptál azonos a csodával, ami vagy.