2011. február 26., szombat

Szíved kalickája


Ezüst madár elindult feléd.
Kertedben orgonádra ült,
az illattól szívdobogva
tenyered ráncába részegült.
Melegben borzolta tollát,
tisztogatta,
minden dalát veszítve,
fejbiccentőn, arcodat kutatta.

Kínáltad maggal,
magaddal,
belőled induló szép szavakkal.
Úgy maradt volna még!
Felejtve erdőt, jó szelet
fészket, mit gondosan épített,
sziklaszirt felett
kőkereszt töviben.

Szíved kalickája nyitva.
Hittel tudod,
az ezüst madár ritka.
Ajándékod, bontatlan álmaid.
Mégis engeded.
Lassan nyitva lelket
és kezedet.
Bízol, csak látomás.
Kint hajnali kertben,
az orgonán.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése