2011. február 26., szombat

Leskelődő


Ha ott állsz a fűz alatt,
 mi keresztre hajol,
 símogatva hűs követ,
mint, derekad ívét elmúlt Kedvesed,
tudd,
leslek féltőn egy sír mögött.
Szélként porcsinrózsák
színeit borzolom szemedbe.

Régmúlt emléknek
lenni könnyebb.
Maradni, nem felejteni.
Túlélni lassan az időt.
Apró ajándékot bontani,
örülni.
Engedni útra,
az élő keresztje.

 Erősen, mint hegy
sorsoddá szegődök.
Vígasztaló csönd vagyok.
Fűzlevél, ha kezedre hull
 sírok veled.
Sírok és hallgatok.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése