2011. február 26., szombat

Lennék otthonod


Lennék otthonod.
Hol megérkezvén kalapod
a fogasra dobod,
ölelnél engem
pillanatra,
majd szemeddel virágaid.
Hoztak-e új szirmokat, míg
nagy utakon jártál?

Megetetnélek hússal,
magammal,
szép mesékkel
mik történtek velem
nélküled élt
régi életemben.

Pörölnék, mikor átlocsolsz
a kerítésen, kéretlen-illetlenül,
sértett pofádon jót nevetnék
ha a szél szembefúj s a csöpp
nadrágra repül.

Tudnék hallgatni is,
míg mondod, százszor ismételt,
meg nem unt, nem felejtett emlékeid.
Néha nőkről, meg néha rólam is.
Ha aludnál,
mosolyognék,
holnappá simítva ráncaid.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése