2011. február 26., szombat

Ígéret


Mióta ígérted, eljössz
lábnyomodban járom a várost.
Hűséges ,
régvolt otthonod,
itt délen
már virágillattal tele.

Templomod őrzi hited
benned nem kételkedőn.
Lépcsőjéről szemeddel
háztetőket símogatsz,
mint kinyitva
letett könyveket.
Karcsú tornyokat,
vagy épp kehelyként
térre borulókat.

Édesanyád kézen fog,
majd lassan enged.
Gyertyákkal súlyos gesztenyefa
alatt megpihen.
Csak kő, csak csend.

Iskolád is látom,
az első csókodat
szertárt őrző kőszobor alatt.
Arca nincs már, csak az érzés,
forróság és szűk gatya.

Ha megjönnél,
kézen fogva hegyre
mennénk, te szuszogva
én veled nevetve.
Földre húznál,
szárnyaim letenném szépen.
Ezerjófű illatában aludnánk
míg az ígéret véget érne

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése