2011. február 26., szombat

Hangodba öltözöm








Szürke nyárfák
karcolják ködbe álmaim.
Fagyott gallyakon levél
himbeleg,
árva madárköpönyegként
int a szélnek,
megremeg,
lassan hull a többihez.

Hangodba öltözöm.
Vállamra terített kockástakaró
 fázós téli délután.
Kávém gőzével incseleg,
(jó meleg)
nyakam bőrén játszik,
lassan vetkőztetni kezd.

Fal és ölel.
Lelket. Szemérmet.
Temetni segít, minden
búsuló éjemet.
Hajnalban lassan,
mélyen lélegzik velem.
Néz, néz szomorún,
ahogy hiányoddal
karod holdjában alszom el.
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése